Minden, ami szép és jó (vagy csúnya és rossz)

Úgy döntöttem, az ismét hosszúra sikerült szünet után – hát igen, nem kéne többet ígérgetni blogügyben - egy olyan filmről írok, amit valószínűleg elég kevesen láttak hazánkban ahhoz, hogy mindenféle hülyeséget összehordhassak róla. Akkor kezdeném is, mielőtt még…

Ha a bulimia természetéről szeretnénk egyszerű, hatásos képet kapni, Elisabeth Vera Rathenböck alkotását nekünk találták ki. A Jéggyerek precízen vezet végig a mentális betegség sokak által ismert fázisain, az önbizalom döntő megroppanásától a pusztító állapot…

Ismerjük azt a nevetést, ami közben már annyira ömlik a könnyünk, hogy egy idő után az az érzésünk támad, hogy ez már valami egészen más? Hogy észrevétlenül a sírás határára sodródtunk, és bármikor átbillenhetünk? Pintér Béla és Társulata pontosan ilyen nevetésre…

Hiába érzem néha úgy, hogy öregszem, nem vagyok én már olyan lelkes, végül mindig jön egy koncert, ami újra behúz a Placebo-rajongás legmélyebb (egyben legkellemesebb) bugyrába. Az idei budapesti előadás pont ilyen volt. Kicsit tartottam a magyar közönségtől a három évvel…

1.nap: Villa Manin, OlaszországSzokásomtól eltérően csak este 8 körül érkeztem a helyszínre, ahol jegyem átvétele után egy darabig még feszülten vártam, hogy nyugisan sörözgető ismerőseim végre felálljanak, és a színpad felé vegyék az irányt. Nem, mintha össze lettünk…

IntroFor What It's WorthAshtray HeartBattle For The SunSoulmatesSpeak In TonguesFollow The Cops Back HomeEvery You Every MeSpecial NeedsBreathe UnderwaterBecause I Want You (Angkor Wat version)Twenty Years (Angkor Wat version)JulienThe Never-Ending WhyBlindDevil In The DetailsMedsSong To Say…

Korábban már ajánlottam itt a fiatal rendező, Jaross Viktória darabját, de akkor még én magam sem láttam. Később szívesen írtam volna róla, de ez különféle okokból elmaradt. Miután vasárnap ismét megtekintettem, itt az ideje, hogy pótoljam korábbi lemaradásomat. A…

   A sors kivételes kegyben részesített, mikor lehetővé tette, hogy két egymást követő estén is végignézhessem a Madách Színház új sikervárományos darabját, ami ismét egy külföldön már nagy hírnévnek örvendő musical. Nem kell azonban a műfajtól…

Ez a rövidke videó a nyitószám, azaz a Give végét rögzíti. Jó lett volna többet felvenni belőle, de a fényképezőm fura játékba kezdett, aminek lényege az volt, hogy véletlenül sem engedett egy percnél tovább videózni, és saját kénye-kedve szerint kapcsolta magát ki és be.…

Rendesen megszenvedtünk az első sorért, de ha azt mondom, megérte, akkor még visszafogottan fogalmazok. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb Placebo koncertje, amit  a tizenkét órás várakozás, a rengeteg agresszív baromarc zavaró magatartása és az Editors…

 Asszem, ez a beszámoló most nem lesz olyan igényes, amilyet a nagyközönség tőlem megszokhatott (ehöm...), de azért muszáj elmondanom, hogy uh...öh...hát mit is mondhatnék? Például azt, hogy olyan őrületes, hihetetlen mákom volt, hogy már megint első sort fogtam,…

A nyár első Placebo koncertje egy álom volt. Első sor, pont Briannel szemben, tizenöt szuper dal…Hradec Kralové replüterén valóban elszálltam. Még csak szenvedni sem kellett érte, hiszen bár délután egy körül már foglaltam magamnak  a helyet, a várakozás elviselhető…

Ami engem illet, már jóval a koncert előtt komoly összeget tettem volna arra, hogy a bölcs és jóindulatú kritikusok ehhez hasonló véleményekkel halmozzák majd el Marilyn Manson fellépését. Csak be kellett üzemelni a fikagenerátort, élesíteni a lehúzászati főhajtóművet, aztán…

Előző rész ITT! Augusztus 6-án reggel ugyan még a szokásos fájdalmak közepette ébredtünk, de már azzal a tudattal, hogy ideális esetben - azaz, ha nem nyomorodtunk meg egy életre - ezek idővel elmúlnak, mi pedig napról napra frissebbek, fiatalosabbak és vidámabbak leszünk. A…

Ide KATT, ha érdekelnek az előzmények! Mielőtt megkezdődött volna a szobalány pályafutásomat lezáró öt nap, még előttem ált a jól megérdemelt kimenős csütörtök, amit nem töltöttem kifejezetten…

Ide KATT az előző részhez! Londoni fotóimat nézegetve a július 24 és 31 közötti időszak sötét foltnak tűnik, hiszen  részemről egyetlen kép sem őrzi e hat nap emlékét. Ha Rita nem lett volna kicsit aktívabb, azt hihetném, akkor ott sem voltam. Szabadságunkat követően…

(Az előzményekhez kattints IDE! Eljött hát a nagy nap, amit a kelleténél korábbi ébredéssel kezdtünk, mivel még nem tudtuk, mennyi időbe telik majd, amíg későbbi nagy szerelmem, a 189-es busz elszállít minket a Millenium Hotelhez. Ha azt mondanám, nem féltem őrülten, akkor…

Hová is tartozhatna máshová a címben említett előadás, mint Woody Allen egyre duzzadó életművébe? A Centrál Színház nagyon szeretheti a mestert, hisz a Semmi pánik című darabja mellett két egyfelvonásosát is műsorra tűzte, melyek nem akarnak másnak tűnni, mint amik, azaz a…

  Furcsa kis darab, az biztos. Kicsit antiszemita, kicsit meleg, de azért mégiscsak Shakespeare. Persze, ha valóban ő írta a műveit... A velencei kalmárban tényleg annyit zsidóznak, hogy hatására Eric Cartman transzba esne a gyönyörtől. Shylock (Haumann Péter) az idős uzsorás…

Az első hét különös hangulatban telt, amolyan kezdeti bizonytalanság vett rajtunk erőt, legfőképpen azzal kapcsolatban, hogy valóban ott akarunk-e lenni, ahol éppen vagyunk, illetve azt akarjuk-e tenni, amit eredetileg terveztünk. Mikor már kezünkben voltak a munkavállaláshoz…

Felhívom kedves megmaradt olvasóim figyelmét, hogy hamarosan tényleg elkezdem a londoni beszámolómat, aminek előkészítése kissé hosszú időt vett igénybe. Lassan ismét itt a nyár, és én még a tavalyit elemezgetem. Azt ugyan nem tudom, garantálni, hogy a várakozás…

Mert Notting Hill-ben véletlenül nem azt a kertet fotóztuk le, ahová a filmben Hugh Grant és Julia Roberts bemászott, hanem a vele szemben lévőt. Ha ezt nem teszem jóvá, egész életemben kísérteni fog. Aztán ott volt az a kis utca, ahová teljesen véletlenül tévedtem be a Grosvenor…

"Július 9-én, londoni idő szerint fél 1 körül landoltunk a lutoni repülőtéren, ahol még éppen elviselhető mértékű szerencsétlenkedést követően megtaláltuk a GPL* által küldött sofőrt, aki elvitt bennünket az említett cég irodájába. Az eső zuhogott, marha hideg volt, én…

  Igen, valamit már illene írni erről a filmről, most, hogy több, mint egy hét telt el a megtekintése óta. Nem könnyű, mert ha értelmesnek akarok, tűnni, akkor...Hm...na jó, ezt inkább hagyjuk, mert nem fog menni. Legalábbis amíg az INLAND EMPIRE-t próbálom "elemezni", addig…

Szerdán ismét részt vettem egy remek koncerten, ami meglepő módon nemhogy Placebo nem volt, de még Tori Amos sem. Igen, tudom, hogy fura, de igaz. Az a tény, hogy a Muse kis hazánkba látogatott, kizökkentett az egyhangú rajongásból, elvégre emellett a hír mellett nem lehet csak úgy…